Che Guevara, aki oly sokat tett, hogy megsemmisítse a kapitalizmust, most kapitalista márkanév lett!" - írja Alvaro Vargas Llosa, a The killing machine című értekezésében (The New Republic 2005. július 11.), melyben megpróbálta tudatosítani a fogyasztói társadalomban, hogy bár a Che jó márkanév, a névadó mégiscsak egy őrült tömeggyilkos volt. Guevera forradalmi életének bemutatása bővelkedik a romantikus toposzokban. Rengeteget olvashattunk az 1956 novemberében Fidel Castróval és 80 társával együtt egy kis hajó fedélzetéről Kubában partra szálló Guevaráról, aki részt vett a hősies harcokban, a dicsőséges havannai bevonulásban: az amerikai támogatást élvező diktátor, Batista rendszerének megdöntésében. Sokat hallottunk a dzsungelben harcoló, az embertelen körülményeket is vállaló, csak a szegények érdekeit szem előtt tartó tántoríthatatlan forradalmárról, aki hosszú ideig a győzelem ellenére sem fogadja el a miniszteri bársonyszéket, továbbutazik újabb forradalmak felé, újabb imperialista rendszerek legyőzése végett, mert számára csakis a szabadságért való küzdelemnek van értelme. Így kerül Bolíviába, ahol hősi halált hal. "Soha nem követett el civilek vagy egyes politikusok ellen gyilkosságokat vagy terrorakciókat (és ezt társainak sem engedte meg). Chet viszont Barrientos bolíviai diktátor harcosai valóban szó szerint meggyilkolták..." - ezt írja például Kemény Csaba. (Forradalmár vagy terrorista, március 8.) A valóság ezzel szemben az, hogy Che Guevara levelezése is és naplója is az őrület és az agresszió jeleit mutatják. A naplójában is megemlékezik egyik bajtársáról, Eitimo Guerráról, akit információk eltitkolása miatt nemes egyszerűséggel fejbe lőtt: "a problémát egy harminckettessel oldottam meg, egyenesen az agyának jobb féltekéjébe". Luis Guardia és Pedro Corzo, két floridai kutató, Jaime Costa Vázquez ("a Katalán" néven ismert korábbi forradalmár) vallomása alapján állítják, hogy a későbbi kubai belügyminiszter, Ramiro Valdés által elrendelt kivégzések - többek között a Santa Clara-i gyilkosságok is - valójában Che Guevarának tulajdoníthatók, ő volt ugyanis Valdés tábornok akkori felettese. A forradalom győzelme után Fidel kinevezi Guevarát a La Cabana erőd parancsnokának, aki felelős volt a politikai elítéltek koncepciós pereinek lefolytatásáért és a halálos ítéletek végrehajtásáért. A vádlottak és kivégzettek között voltak a Batista-rezsim hivatalnokai és a Bureau for the Communist Activities (BRAC, a Kommunista Tevékenység Visszaszorításáért Felelős Iroda) titkos ügynökei. Az ott történtek jogi megítéléséért felelős bizottság egyik tagja, José Vilasuso szerint Che Guevara parancsa az volt, hogy az ott raboskodókat gyilkosnak és potenciális ellenforradalmároknak kell tekinteni, és aszerint kell bíráskodni felettük. A kivégzések hétfőtől péntekig folytak éjszakánként. Hogy hány embert végeztek ki La Cabanában? A nyugdíjas közgazdász, Armando Lago 179 főből álló listát írt öszsze nyolcévnyi kutatás után. José Vilasuso szerint négyszáz embert végeztek ki január és július között, amikor Che volt a börtön parancsnoka. Félix Rodríguez CIA-ügynök, aki a Che Guevara után Bolíviába küldött elfogókülönítmény tagja volt, kétezer kivégzésről tudott. Guevara egy Spiritu Santu nevű városban egyfajta sariát próbált bevezetni: az alkoholhasználatot és a szerencsejátékot betiltotta, puritán erkölcsöt akarván meghonosítani szabályozta a férfiak és a nők viszonyát, olyan szabályokkal, amelyeket ő maga sem tartott be. Az ellenforradalmárok szisztematikus üldözése keretében Kubában munkatáborokat állítottak föl, az elsőt mindjárt 1960-ban. Che Guevara célszerűbbnek látta munkatáborban dolgoztatni az embereket, mint börtönbe küldeni őket. Ezekben a táborokban gyűjtötték össze a másként gondolkodókat. Vargas leírja, hogy Che egyre nagyobb vonzalmat érzett a szovjet ideológia iránt, elkezdett oroszul is tanulni, de a legnagyobb hatást Észak-Korea gyakorolta rá. Egy idő után úgy érezte ugyanis, hogy a szovjetek túl puhák, nem olyanok, mint a Mao vezette kínaiak. Amiatt is panaszkodott, hogy a kommunista blokkból nem kap fegyvereket. 1965-ben azután egy konferencián lekapitalistázta a szovjeteket, és véglegesen szakított velük. Che Guevara nemcsak emberek kivégzéséért, de Kuba tönkretételéért is felelős. A karibi ország a forradalom előtt a négy legfejlettebb latin-amerikai ország egyike volt, bár kétségtelenül korrupt diktatúra alatt élt. Miután Che Guevara lett a Nemzeti Bank elnöke és az iparért, valamint a mezőgazdaság fejlesztéséért felelős minisztérium vezetője, kő kövön nem maradt az országban. A legalapvetőbb közgazdasági szabályokat sem ismerte; azt ígérte egy konferencián, hogy az 1980-as évekre Kuba lakosainak nagyobb jövedelmük lesz, mint az amerikaiaknak. Az iparosítást erőltette, de végül Kuba a kommunista blokk cukortermelője lett, és az ország mesterséges fenntartása érdekében a Szovjetunió három évtized alatt közel 100 milliárd dollárnyi támogatást nyújtott neki. Che Guevara bolíviai veresége is abból következett, hogy teljesen félreértette az ottani rendszer működését, összeveszett az ottani kommunistákkal, elszigetelődött a valóságtól. A szakértők szerint a gerilla-hadviselésről szóló könyve is olyan információkból építkezett, amelyeknek semmi közük nem volt a valósághoz - a forradalmat ugyanis nem lehet exportálni, és nem lehet minden csatatér egy új Vietnam. Guevara a kommunista világforradalmat akarta kirobbantani minél több országban, mondván: egy, két, három, sok ezer Vietnam a cél. Llosa, miközben terjedelmes, éles hangvételű tanulmányban tárja a világ elé a parancsnok nimbuszát megcáfoló tények, kutatások sokaságát, nem titkolja mély felháborodását. Ebből a mindenkivel hadban álló, több országot felforgatni kívánó terroristából vált világszerte olyan bálványozott hős, akinek viselt dolgairól még a szellemi divatokat követő értelmiség nagy része is alig tud valamit. Kemény Csaba is a megszokott felszínességgel foglalkozik Guevara életével. Írása mintapéldája annak a kultusznak, amely Che Guevara életútjának egyes kiragadott szakaszaiból próbál mítoszt kovácsolni: "Motorbiciklin, majd vonaton, csónakon, de főleg gyalog (sic!) körbeutazta az egész dél-amerikai kontinenst, a maga leplezetlen formájában ismerhette meg a durva, kegyetlen valóságot." "Csoda, hogy az emberek szenvedése iránt oly fogékony, az igazságtalanságokat gyűlölő és ellenük lázadó fiatalember útja végére »szelíd motorosból« meggyőződéses forradalmárrá vált". Akik az argentin forradalmár életét csak az Egy motoros naplója című - egyébként remek - filmből ismerik, azok akár csatlakozhatnának is az alakulóban lévő fanklubhoz. Az argentin fiatalok egy része azonban felismerte a Che-mítosz álságosságát, és közöttük elterjedt egy mondás, amely rímel a mai magyar baloldal állapotára is: "Tengo una remera del Che y no sé por qué". Vagyis: "Che-pólót hordok, de hogy miért, azt nem tudom." Loppert Dániel Fidesz Ifjúsági Tagozat Elnök Forrás: Népszabadság, 2007.03.21.