Délelőtt vonattal vágott neki kis csapatunk Nógrádból a nagy útnak. De messze volt Pápa! Órák hosszat zötykölődés, kaller elől menekülés (IC pótjegy, minek az nekünk!), kínai kaja, forog a gyomor, fáj a fej, de legalább a hangulat megvan. Este hét: végre ledobhattuk magunkat a minket megillető koleszágyra (aminek a huzata 'én pici pónim' feelinges rózsaszínes égboltot ábrázolt). Nem rossz hely, valami kastély átalakítva (Jókai Mór Közgazdasági Szakközépiskola Leánykollégiuma). Lassan befolyik az összes arc. Rövid ismerkedés, puszi-puszi, egy-két „Szevasz, hogy vagy?” meg „De rég láttalak!”, aztán indulás a helyi Fidesz irodába, itt az október 23-ai rendőri túlkapások áldozatait védő egyesület vezetőjével, az országgyűlési képviselő, dr. Kontrát Károly tartott előadást. Megismerkedtünk az ő szemszögével, sok brutális és meghökkentő esettel, és ezután személyes tapasztalatainkat is megosztottuk egymással. A végső konzekvenciát mindannyian levonhattuk: egy jogállamban ilyen dolog sosem történhetett volna meg. Ezen kívül téma volt még a vendéglátó város története, a helyi programok és a Fideszes eredmények. A szakmai megbeszélés után vacsora következett. Egy hangulatos helyen, a Teddy Bear Caféban falatoztunk, majd ott helyben buliztunk is a késő éjszakába nyúló Elvis shown. Akinek a hely nem nyerte el a tetszését, az a szomszédos utcában található Klastrom borozóban szórakozhatott. Április 28.: Reggel egy kicsit nehézkes volt a kelés, de legkésőbb 10-re mindenki áteset rajta (a későn kelők nem is tehettek volna mást, mert Szabolcs tuti a folyosóig rángatta volna őket). Nyolctól tízig mindenki megnyugtathatta korgó gyomrát a családias reggelin. Újra irány az iroda. Helyzetértékelés, feladatkijelölés, és az elmaradhatatlan vita. Ezt követően az Ifjúsági Tagozat elnöke, Loppert Dániel vázolta a választókerületi rendszer kiépítésének mozzanatait, feladatait, nehézségeit, majd szóba került a közeli Fidesz-kongresszus. A megbeszélés után kiadós ebédben volt részünk, majd útra keltünk a városi strand meghódítására (Várkertfürdő). Egy igazi élmény volt. Csúszdázás, lubickolás, vízibirkózás, egyszóval felhőtlen szórakozás. Este újra vacsoráztunk ugyanott, majd a Clippers nevű rock & roll együttes koncertjére tombolhattunk (ahol az énekes egyesek szerint kísértetiesen hasonlított Flipper Öcsire). A bátrabbak később a városszéli diszkóban mulattak tovább. Április 29.: Egy újabb nehézkes reggel. Most sajnos a reggeli után azonban útra kellet kelnünk. Telefonszám-, email-címcsere, majd indulás az állomásra/parkolóba. Nincs mese: egyszer minden jó dolog véget ér. A hazaút valahogy sokkal unalmasabb volt: már nem kellett a kallertől félnünk, de legjobban mégis a búcsú fájt. Sándor Máté Csaba